A macska, amennyiben lehetséges, jobban szereti a testhőmérsékletű ennivalót, amelynek kiválasztásában szaglása játssza a legfontosabb szerepet. Nem kedveli az édes ízt, sőt genetikai okból inaktívak az ilyen ízlelőbimbói is. Előnyben részesíti viszont a savanyú karakterű tápanyagokat és kevésbé érzékeny a sós ízekre. Szívesebben választja a szilárd vagy nedves, a húsra emlékeztető ennivalót és nem akarja megenni a poros állagú vagy nagyon zsíros konzisztenciájú eleséget.
Élettani, anyagcserebeli sajátosságai közül kiemelhető, hogy a szénhidrátokat csak nagyon kismértékben tudja hasznosítani, mivel májának nagyon alacsony a glukokináz aktivitása. Fontos tudni azt, hogy a kölyökmacska elválasztásával időben párhuzamosan, gyorsan lecsökken a tejcukor- bontó enzim kapacitása, ezért tejet ne itassunk vele (a macskák hasmenésének ez a leggyakoribb oka).